Hazugság, Szeretet

Hazudunk, ha azt akarjuk békén hagyjanak, és akkor is, ha nem akarunk megbántani másokat.
Hazudunk, hogy hamis érzéseket kapjunk másoktól, és hazudunk magunknak, ha nem akarjuk felismerni a hibáinkat.

Azokat a hibákat amikből nagyon tanulnunk kéne.

Csak egy esetben nem hazudunk. Ha tényleg szeretünk valakit. Annak nem. Neki nem kell megjátszanunk magunkat és nincs szükségünk hazugságokra. Ő olyannak szeret, amilyenek vagyunk. Ha van olyan az életben aki őszinte és tiszta érzéseket érez irántunk, annak ne hazudjunk. Soha, semmiben. Mert ő bármikor bármit is hall tőlünk, soha nem haragudna meg. Semmiért. Ha hazudunk neki, azután is szeretni fog. De ha már neki is hazudunk, akkor becsapjuk és eláruljuk mindazt ami kettőnk között van. Ha neki is hazudunk, akkor nagy baj van. De nem a világgal, vagy a körülöttünk lévő emberekkel. Hanem saját magunkkal. Nem azért, mert megmagyarázhatatlan a hazugság, vagy mert olyan súlyos dolog miatt hazudtunk, hanem mert becsaptuk azt, aki minket soha. Azt hitte ez egy csoda. Hiába minden extra, hiába az igazság ismételgetése újra és újra. 

Egyszer megismertem valakit, aki olyan volt, mintha mindig ismertem volna. Megértettem, és ő is engem. Legalábbis azt hittem. Azt hazudtam magamnak, mert szükségem volt rá, hogy valaki emlékeztessen. Azt is mondta szüksége van rám. Szüksége volt a szavaimra, a gondolataimra, amik segítették, hogy jó irányba menjen. Nekem is segített. Rájöttem dolgokra, amik belőlem jöttek, és ő visszatükrözte őket. Mert, amikor először hazudik nekünk és kiderül vagy megérzed, egy világ dől össze benned. Úgy érezhetted, hogy nem bánthat, mert nem is ismered. Azt hazudtam magamnak, hogy neki nincs érdekében hazudni. Pedig nagyon is lehetett.

Apró a célja, mégis messze van. Egyszer megjön az esze és eléri, de most még nem. Még aludni akar és gyilkolni magában mindent, ami valaha érték lehet, vagy lehetett.

Megkapta ami tőlem kellett. És én szívesen, örömmel adtam neki mindenemet, ami az övé is lehet. Remélem segítettem neki, mert a hamis mesterekhez különös vonzalmat érez. Mindenkinek mindent elhisz, csak az igazat nem. Az nem kell neki. Magában az igazságot mélyen eltemeti.

Segítse a Jó Isten mindenben, segítse szeretnie magát EGÉSZ hosszú életében. Nagyon nehéz múltja volt, sokat vállalt erre az életére. Nem változtat, nem  lép előre. Ezért fog még kapni, de majd csak megérti.

Én pedig nem keresem tovább azt, amit benne kerestem. Én még valamiért nem érdemlem meg a jót. Nekem nem nyugodhat mással a szívem. De van rossz körülöttem, van belőlük bőven. Úgyhogy dolgom is van még, amíg az összes démonomat le nem győztem. 

Én tudom ki vagyok és megyek. Lépek tovább 1...2...3.
Valaki nem hazudik. Nekem nem. És majd megismerem, ha máskor nem, egy másik életemben...

Amiket mondtam, őszintén mondtam. A saját boldogságod érdekében. Tenned kell! Mozdulnod, hogy változások legyenek az életedben ;)

Szerencsétlenekkel ne húzd az idődet, csak olyannal aki megfogja a kezedet. Elsőnek. Mert a szád az lehet nagy, de félénk a lelked. És egyből  támadsz, ha valaki ismerni vagy szeretni akar téged. Ne tedd. Inkább engedd. Engedd, hogy szeressenek. Itt az ideje. Megérdemled végre.